25 éves vagyok és önellátó. Azt hiszem. Mármint az elmúlt 6 évben, amióta szülői gondviselés nélkül tengetem a mindennapjaimat, és az első egy évet leszámítva, amikor kínai porleveseken éltem, egész jól elboldogulok a konyhában. Sőt, lassan négy éve egy másik embert is életben tartok. Mégis, folyamatosan szembesülök azzal az érzéssel a konyhában, hogy ez bizony nem olyan, mint nagymamámé. Csomós a rántás, ízetlen a hús, nem omlós a süti. Hiába bújom a mindent tudó internetet, csinálok mindent a receptek szerint, valami nem jön össze. 

Volt valami mamám főztjében, valami plusz, ami miatt mindig finomabb volt, mint bármi más. Sajnos, tőle már nem tudok tanácsot kérni, amikor pedig ott állhattam mellette a konyhában, még túl kicsi voltam, hogy megértsem, mekkora haszna lesz még ennek. Azonban nemrég került a kezeim közé a receptfüzete, amit évtizedek óta őrizgetett, így fejembe vettem, végig főzöm-sütöm az ő kedvenceit egy-két plusz recepttel kiegészítve, ami hasznos lehet egy kezdő, de annál nagyobb babérokra törő leendő séfnek, vagy legalábbis annak, aki szeretne elboldogulni a konyhában. 

Ki tudja, hátha közben megértem a titkot!

Ne csak itt, de instagramon is kövess, ahol még több kép és videó vár Rád! Receptre fel!