Mielőtt elindítottam ezt a blogot, és csak kipattant az ötlet a fejemből, sokszor vívódtam, ha előkerült a háziasszony szó vagy úgy önmagában a tradicionális nőszerep. A feminizmus és minden, amit az valójában jelentett, elveszett a sok hozzátársított negatív felhang, gondolat és félelem között.

Ha a feminizmus azt jelenti, hogy magam választhatom meg a sorsomat, hogy ügyvezető, pilóta, vagy háziasszony leszek, vagy esetleg egyszerre több minden, akkor én az vagyok.

Tehát féltem leírni a háziasszony szót, mert egyből minden oldalról elkezdődik a sárdobálás. Pedig én úgy gondolom, egy embert nem lehet egyféleképpen beskatulyázni. Én például dolgozom, szeretem, amit csinálok és nagy terveim vannak, amiket szeretnék véghez vinni, emellett pedig vezetek egy háztartást, ami ugyan még nem túl nagy, de azért lefoglal. Szeretek másokról gondoskodni, szeretek főzni. Ettől rossz feminista lennék? Nem hiszem. Csak ahogy az ember megkóstol és szeret több fajta ízt, úgy a személyiségét sem lehet egyféleképpen meghatározni.

Szóval kedves hölgyeim és uraim, vezérigazgatók és háziasszonyok, pilóták és háztartásbeliek és azok, akik ezeket mind egyszerre művelik, merjetek önmagatok lenni!