Ha a gyerekkoromat le lehetne írni egy illattal, az a friss, meleg cipó illata lenne. Szinte rituálévá nőtte ki magát, hogy a nagymamám és én, minden nyáron, ahogy elkezdett lemenni a nap, elmentünk a kedvenc pékünkhöz, ahol olyan finom, omlós kenyeret lehetett venni, hogy én azóta se ettem ahhoz…

Mielőtt elindítottam ezt a blogot, és csak kipattant az ötlet a fejemből, sokszor vívódtam, ha előkerült a háziasszony szó vagy úgy önmagában a tradicionális nőszerep. A feminizmus és minden, amit az valójában jelentett, elveszett a sok hozzátársított negatív felhang, gondolat és félelem között. Ha…

Nagyszüleim életébe a fast food ételek fogalma az unokák növekedésével egyenesen arányos módon köszöntött be egyre jobban. Emlékszem, amikor ballagási ajándékként egy családi pizzát rendeltek nekem, ami könnyekig meghatott, hiszen azt se tudtam, hogy tudják, lehet kicsiny városunkban is házhoz…

25 éves vagyok és önellátó. Azt hiszem. Mármint az elmúlt 6 évben, amióta szülői gondviselés nélkül tengetem a mindennapjaimat, és az első egy évet leszámítva, amikor kínai porleveseken éltem, egész jól elboldogulok a konyhában. Sőt, lassan négy éve egy másik embert is életben tartok. Mégis,…