Ha a gyerekkoromat le lehetne írni egy illattal, az a friss, meleg cipó illata lenne. Szinte rituálévá nőtte ki magát, hogy a nagymamám és én, minden nyáron, ahogy elkezdett lemenni a nap, elmentünk a kedvenc pékünkhöz, ahol olyan finom, omlós kenyeret lehetett venni, hogy én azóta se ettem ahhoz foghatót.

Teltek múltak az évek, és több borzasztó, katasztrofális és a már-már ehető kategóriába tartozó kenyérsütési próbálkozás után, a napokban sikerült egy szinte tökéletes példányt elkészítenem. Szinte. Az igazi, nagymamám féle recept persze fehér lisztből készült volna, de még tart a fürdőruha szezon, így próbálom menteni, ami menthető.

Jöjjön a recept!

Hozzávalók: 25 dkg rozsliszt, 25 dkg teljes kiőrlésű liszt, élesztő, cukor, olaj, 2,5 dl langyos víz, és én a vajat kókuszzsírral helyettesítettem, mivel elhiszem, hogy egészségesebb, de legfőképp, mert nem volt kedvem átmenni a boltba.

Összekevertem a száraz hozzávalókat, aztán jöhetett a többi, majd jó alaposan összegyúrtam (karedzés pipa), majd közel egy órát hagytam kelni, amíg szép magas nem lett. Cipót formázunk belőle, aztán mehet az előmelegített sütőbe, ahol 25-30 perc alatt, 180 fokon szépséges kenyérke lesz belőle.

Jó étvágyat!

Nagyszüleim életébe a fast food ételek fogalma az unokák növekedésével egyenesen arányos módon köszöntött be egyre jobban. Emlékszem, amikor ballagási ajándékként egy családi pizzát rendeltek nekem, ami könnyekig meghatott, hiszen azt se tudtam, hogy tudják, lehet kicsiny városunkban is házhoz hozatni ezt a finomságot (nem is tudták, anyáék oldották meg persze a helyzetet). De gondoltak rám, és próbáltak a kedvemben járni, így előbb utóbb mama elkezdte törni a fejét, hogyan készíthetné el nekem ezeket az ételeket saját maga. Így jöttek a jobbnál jobb házi pizza próbálkozások, olyan igazi, magyaros, vastag tésztás módon, amitől minden igazi olasz sírva menekülne. De én imádtam.

Fogok majd hozni házi pizza receptet is, de én most a házi hamburgerrel próbálkoztam meg, hogy amikor egyszer eljön az ideje, az én unkám már a perfect változatot falhassa (addig csak meg lesz). Persze, a hús és a szósz még nem is lenne nagy szám, de én ma nagyon motiváltan ébredtem, így a bucit is magam gyúrtam hozzá. A husi  darált csirkemellből van, amit külön művészet volt kézi botmixerrel pürésíteni (és nem is túl guszta). Azonban nagyon finom és egészséges húspogácsák készültek a nem túl esztétikus húspöréből, a bucik pedig szépek lettek, csak kissé élesztő ízűek. Ezen a kelesztés műveleten még dolgoznom kell.

Jöjjön a recept!

Buci:

Hozzávalók: 20 dkg zabliszt, 5 dkg finomliszt, 50 g joghurt, 20 g olaj, ízlés szerint só, 1 ek cukor, 1 dl langyos tej, 1 tojás, élesztő

Én száraz élesztőt használtam, így miután a száraz dolgokat összekevertem adtam hozzá a joghurtot, olajat, tejet és puha tésztává gyúrtam. Közel fél órát hagytam pihenni és dagadni a tésztát, majd kis bucikat formáltam és 25 perc alatt, 180 fokon szépen kisültek a kis mini zsemlék. Valamiért félek ettől az élesztőfuttatós témától, de a végeredmény ízben nem lett az igazi, így lehet előbb vagy utóbb meg kell barátkoznom ezzel is.

Husi: 1 kg csirkemellet natúr lesütöttem, majd jobb híján kézi botmixerrel ledaráltam. Sóval, borssal, hagymával, fokhagymával, chilivel és egy kis ketchuppal ízesítettem, zsemlemorzsával megszórva pedig kis húspogácsává gyúrtam őket, aztán jöhetett a sütés.

Nekem nyolc kis bucira volt elég, husiból több lett, de nem mertem elsőre nagyobb adaggal próbálkozni, hátha rajtam marad, bár ettől nem félek, mert összességében sikeres első házi hamburger próbálkozás volt.

Hajrá!