Minden egy jó recepttel kezdődik

Éhes Otthon

Ahány ház, annyi lecsó

Gyerekkoromban a nyarak nagy részét az egy utcával lejjebb lakó nagyszüleinknél töltöttük nővéremmel, mit nekünk Riviéra, meg Horvát tengerpart. Mamáméknak a közelben volt egy hegyük (valamiért mindenki így hívja a legkisebb emelkedőt is Zalában), ahol szinte mindent megtermeltek maguknak:eper, alma, kukorica, paradicsom, paprika stb. És ha már paradicsom meg paprika, no meg nyár, akkor nem maradhatott el a jó öreg lecsó sem puha kenyérrel és tojással. Mennyei volt. Amikor elkezdtem magamra főzni, elsők között készítettem el a lecsót, mert nem éppen bonyolult, mégis mindenki másképp készíti és nagyon sokszínű, vagyis inkább sokízű ;)

Jöjjön a recept:

házi kolbász, 4 db tojás, só, bors, 50 dkg paradicsom, 1 kg paprika,2 vöröshagyma, pirospaprika, olaj.

Kevés olajon a vöröshagymával megpirítottam a nagypapámtól kapott fini kolbászokat, majd rájött a paprika,egy kis víz és a fűszerek, hagytam, hogy a paprika kicsit puhuljon és csak utána adtam hozzá a paradicsomot. Időnként nem árt hozzá adni vizet és ezzel együtt utó fűszerezni. Ha minden puha és jól néz ki akkor-már ha szereted-jöhet hozzá a tojás. És már kész is!

Ahol kalács nincs, a kenyér is jó...de még milyen jó!

Kenyér házilag

Ha a gyerekkoromat le lehetne írni egy illattal, az a friss, meleg cipó illata lenne. Szinte rituálévá nőtte ki magát, hogy a nagymamám és én, minden nyáron, ahogy elkezdett lemenni a nap, elmentünk a kedvenc pékünkhöz, ahol olyan finom, omlós kenyeret lehetett venni, hogy én azóta se ettem ahhoz foghatót.

Teltek múltak az évek, és több borzasztó, katasztrofális és a már-már ehető kategóriába tartozó kenyérsütési próbálkozás után, a napokban sikerült egy szinte tökéletes példányt elkészítenem. Szinte. Az igazi, nagymamám féle recept persze fehér lisztből készült volna, de még tart a fürdőruha szezon, így próbálom menteni, ami menthető.

Jöjjön a recept!

Hozzávalók: 25 dkg rozsliszt, 25 dkg teljes kiőrlésű liszt, élesztő, cukor, olaj, 2,5 dl langyos víz, és én a vajat kókuszzsírral helyettesítettem, mivel elhiszem, hogy egészségesebb, de legfőképp, mert nem volt kedvem átmenni a boltba.

Összekevertem a száraz hozzávalókat, aztán jöhetett a többi, majd jó alaposan összegyúrtam (karedzés pipa), majd közel egy órát hagytam kelni, amíg szép magas nem lett. Cipót formázunk belőle, aztán mehet az előmelegített sütőbe, ahol 25-30 perc alatt, 180 fokon szépséges kenyérke lesz belőle.

Jó étvágyat!

Háziasszony vagyok, feministák ne sírjatok

Mielőtt elindítottam ezt a blogot, és csak kipattant az ötlet a fejemből, sokszor vívódtam, ha előkerült a háziasszony szó vagy úgy önmagában a tradicionális nőszerep. A feminizmus és minden, amit az valójában jelentett, elveszett a sok hozzátársított negatív felhang, gondolat és félelem között.

Ha a feminizmus azt jelenti, hogy magam választhatom meg a sorsomat, hogy ügyvezető, pilóta, vagy háziasszony leszek, vagy esetleg egyszerre több minden, akkor én az vagyok.

Tehát féltem leírni a háziasszony szót, mert egyből minden oldalról elkezdődik a sárdobálás. Pedig én úgy gondolom, egy embert nem lehet egyféleképpen beskatulyázni. Én például dolgozom, szeretem, amit csinálok és nagy terveim vannak, amiket szeretnék véghez vinni, emellett pedig vezetek egy háztartást, ami ugyan még nem túl nagy, de azért lefoglal. Szeretek másokról gondoskodni, szeretek főzni. Ettől rossz feminista lennék? Nem hiszem. Csak ahogy az ember megkóstol és szeret több fajta ízt, úgy a személyiségét sem lehet egyféleképpen meghatározni.

Szóval kedves hölgyeim és uraim, vezérigazgatók és háziasszonyok, pilóták és háztartásbeliek és azok, akik ezeket mind egyszerre művelik, merjetek önmagatok lenni!

image.jpg

A fakanálon innen, és azon túl

25 éves vagyok és önellátó. Azt hiszem. Mármint az elmúlt 6 évben, amióta szülői gondviselés nélkül tengetem a mindennapjaimat, és az első egy évet leszámítva, amikor kínai porleveseken éltem, egész jól elboldogulok a konyhában. Sőt, lassan négy éve egy másik embert is életben tartok. Mégis, folyamatosan szembesülök azzal az érzéssel a konyhában, hogy ez bizony nem olyan, mint nagymamámé. Csomós a rántás, ízetlen a hús, nem omlós a süti. Hiába bújom a mindent tudó internetet, csinálok mindent a receptek szerint, valami nem jön össze. 

Volt valami mamám főztjében, valami plusz, ami miatt mindig finomabb volt, mint bármi más. Sajnos, tőle már nem tudok tanácsot kérni, amikor pedig ott állhattam mellette a konyhában, még túl kicsi voltam, hogy megértsem, mekkora haszna lesz még ennek. Azonban nemrég került a kezeim közé a receptfüzete, amit évtizedek óta őrizgetett, így fejembe vettem, végig főzöm-sütöm az ő kedvenceit egy-két plusz recepttel kiegészítve, ami hasznos lehet egy kezdő, de annál nagyobb babérokra törő leendő séfnek, vagy legalábbis annak, aki szeretne elboldogulni a konyhában. 

Ki tudja, hátha közben megértem a titkot!

Ne csak itt, de instagramon is kövess, ahol még több kép és videó vár Rád! Receptre fel!

ehes_otthon_logo1.jpg