Minden egy jó recepttel kezdődik

Éhes Otthon

Ahol kalács nincs, a kenyér is jó...de még milyen jó!

Kenyér házilag

Ha a gyerekkoromat le lehetne írni egy illattal, az a friss, meleg cipó illata lenne. Szinte rituálévá nőtte ki magát, hogy a nagymamám és én, minden nyáron, ahogy elkezdett lemenni a nap, elmentünk a kedvenc pékünkhöz, ahol olyan finom, omlós kenyeret lehetett venni, hogy én azóta se ettem ahhoz foghatót.

Teltek múltak az évek, és több borzasztó, katasztrofális és a már-már ehető kategóriába tartozó kenyérsütési próbálkozás után, a napokban sikerült egy szinte tökéletes példányt elkészítenem. Szinte. Az igazi, nagymamám féle recept persze fehér lisztből készült volna, de még tart a fürdőruha szezon, így próbálom menteni, ami menthető.

Jöjjön a recept!

Hozzávalók: 25 dkg rozsliszt, 25 dkg teljes kiőrlésű liszt, élesztő, cukor, olaj, 2,5 dl langyos víz, és én a vajat kókuszzsírral helyettesítettem, mivel elhiszem, hogy egészségesebb, de legfőképp, mert nem volt kedvem átmenni a boltba.

Összekevertem a száraz hozzávalókat, aztán jöhetett a többi, majd jó alaposan összegyúrtam (karedzés pipa), majd közel egy órát hagytam kelni, amíg szép magas nem lett. Cipót formázunk belőle, aztán mehet az előmelegített sütőbe, ahol 25-30 perc alatt, 180 fokon szépséges kenyérke lesz belőle.

Jó étvágyat!

Háziasszony vagyok, feministák ne sírjatok

Mielőtt elindítottam ezt a blogot, és csak kipattant az ötlet a fejemből, sokszor vívódtam, ha előkerült a háziasszony szó vagy úgy önmagában a tradicionális nőszerep. A feminizmus és minden, amit az valójában jelentett, elveszett a sok hozzátársított negatív felhang, gondolat és félelem között.

Ha a feminizmus azt jelenti, hogy magam választhatom meg a sorsomat, hogy ügyvezető, pilóta, vagy háziasszony leszek, vagy esetleg egyszerre több minden, akkor én az vagyok.

Tehát féltem leírni a háziasszony szót, mert egyből minden oldalról elkezdődik a sárdobálás. Pedig én úgy gondolom, egy embert nem lehet egyféleképpen beskatulyázni. Én például dolgozom, szeretem, amit csinálok és nagy terveim vannak, amiket szeretnék véghez vinni, emellett pedig vezetek egy háztartást, ami ugyan még nem túl nagy, de azért lefoglal. Szeretek másokról gondoskodni, szeretek főzni. Ettől rossz feminista lennék? Nem hiszem. Csak ahogy az ember megkóstol és szeret több fajta ízt, úgy a személyiségét sem lehet egyféleképpen meghatározni.

Szóval kedves hölgyeim és uraim, vezérigazgatók és háziasszonyok, pilóták és háztartásbeliek és azok, akik ezeket mind egyszerre művelik, merjetek önmagatok lenni!

image.jpg

Házi hambi "újasszony" módra, avagy te se tudsz normálisan tésztát keleszteni?

Nagyszüleim életébe a fast food ételek fogalma az unokák növekedésével egyenesen arányos módon köszöntött be egyre jobban. Emlékszem, amikor ballagási ajándékként egy családi pizzát rendeltek nekem, ami könnyekig meghatott, hiszen azt se tudtam, hogy tudják, lehet kicsiny városunkban is házhoz hozatni ezt a finomságot (nem is tudták, anyáék oldották meg persze a helyzetet). De gondoltak rám, és próbáltak a kedvemben járni, így előbb utóbb mama elkezdte törni a fejét, hogyan készíthetné el nekem ezeket az ételeket saját maga. Így jöttek a jobbnál jobb házi pizza próbálkozások, olyan igazi, magyaros, vastag tésztás módon, amitől minden igazi olasz sírva menekülne. De én imádtam.

Fogok majd hozni házi pizza receptet is, de én most a házi hamburgerrel próbálkoztam meg, hogy amikor egyszer eljön az ideje, az én unkám már a perfect változatot falhassa (addig csak meg lesz). Persze, a hús és a szósz még nem is lenne nagy szám, de én ma nagyon motiváltan ébredtem, így a bucit is magam gyúrtam hozzá. A husi  darált csirkemellből van, amit külön művészet volt kézi botmixerrel pürésíteni (és nem is túl guszta). Azonban nagyon finom és egészséges húspogácsák készültek a nem túl esztétikus húspöréből, a bucik pedig szépek lettek, csak kissé élesztő ízűek. Ezen a kelesztés műveleten még dolgoznom kell.

Jöjjön a recept!

Buci:

Hozzávalók: 20 dkg zabliszt, 5 dkg finomliszt, 50 g joghurt, 20 g olaj, ízlés szerint só, 1 ek cukor, 1 dl langyos tej, 1 tojás, élesztő

Én száraz élesztőt használtam, így miután a száraz dolgokat összekevertem adtam hozzá a joghurtot, olajat, tejet és puha tésztává gyúrtam. Közel fél órát hagytam pihenni és dagadni a tésztát, majd kis bucikat formáltam és 25 perc alatt, 180 fokon szépen kisültek a kis mini zsemlék. Valamiért félek ettől az élesztőfuttatós témától, de a végeredmény ízben nem lett az igazi, így lehet előbb vagy utóbb meg kell barátkoznom ezzel is.

Husi: 1 kg csirkemellet natúr lesütöttem, majd jobb híján kézi botmixerrel ledaráltam. Sóval, borssal, hagymával, fokhagymával, chilivel és egy kis ketchuppal ízesítettem, zsemlemorzsával megszórva pedig kis húspogácsává gyúrtam őket, aztán jöhetett a sütés.

Nekem nyolc kis bucira volt elég, husiból több lett, de nem mertem elsőre nagyobb adaggal próbálkozni, hátha rajtam marad, bár ettől nem félek, mert összességében sikeres első házi hamburger próbálkozás volt.

Hajrá!

A fakanálon innen, és azon túl

25 éves vagyok és önellátó. Azt hiszem. Mármint az elmúlt 6 évben, amióta szülői gondviselés nélkül tengetem a mindennapjaimat, és az első egy évet leszámítva, amikor kínai porleveseken éltem, egész jól elboldogulok a konyhában. Sőt, lassan négy éve egy másik embert is életben tartok. Mégis, folyamatosan szembesülök azzal az érzéssel a konyhában, hogy ez bizony nem olyan, mint nagymamámé. Csomós a rántás, ízetlen a hús, nem omlós a süti. Hiába bújom a mindent tudó internetet, csinálok mindent a receptek szerint, valami nem jön össze. 

Volt valami mamám főztjében, valami plusz, ami miatt mindig finomabb volt, mint bármi más. Sajnos, tőle már nem tudok tanácsot kérni, amikor pedig ott állhattam mellette a konyhában, még túl kicsi voltam, hogy megértsem, mekkora haszna lesz még ennek. Azonban nemrég került a kezeim közé a receptfüzete, amit évtizedek óta őrizgetett, így fejembe vettem, végig főzöm-sütöm az ő kedvenceit egy-két plusz recepttel kiegészítve, ami hasznos lehet egy kezdő, de annál nagyobb babérokra törő leendő séfnek, vagy legalábbis annak, aki szeretne elboldogulni a konyhában. 

Ki tudja, hátha közben megértem a titkot!

Ne csak itt, de instagramon is kövess, ahol még több kép és videó vár Rád! Receptre fel!

ehes_otthon_logo1.jpg